Üdvözöllek, kedves Olvasóm!

Első bejegyzésemet láthatod első blogomon.

Kb. 1 éve elkezdtem naplót írni, de nem igazán jött be. Vagyis... pont hogy bejött, de sajnos időm nem nagyon volt rá. Azzal, hogy az interneten több időt töltök, talán erre még több időt fogok fordítani.

Az írások alapvetően nem fognak másról szólni, mint a mindennapjaimról, az érzéseimről. Általában esténként fogom közölni a posztokat, az is előfordulhat, hogy naponta többször jelentkezem.

Nos, akkor írnék a mai napomról:

Napról napra közelebb kerülök az érettségihez. Nem nagyon izgulok, igyekszem majd kihozni magamból a maximumot. Igazából az iskolában másról sincs szó, csak erről... Valamiért úgy érzem, hogy a tanárok jobban izgulnak, mint mi... Az osztálytársaim... néhányukat nem értem, de ez nem az én dolgom már.
Párhuzamosan több versenyre is készülök, vagyis... készülnöm kéne még emellett (nem, nem sportversenyek).

Amúgy összességében egész jó nap volt, értek meglepetések: az egyik barátom(?) ma írt nekem, nem nagyon váltott ki belőlem különösebb érzéseket, meglepett. Sajnos(?) mostanában nem nagyon beszélek vele, és megmondom őszintén nem is nagyon izgat a léte... Ez nem szép dolog, de sajnos ez az igazság. A múltbéli események eredménye ez...
Az apám hazaért. Egy bolond, elég vegyes a kapcsolatom vele. Hm.

Igazából itt tartunk.

Örömmel tölt el, hogy van két új személy az életemben, akivel egyre jobb, mélyebb kapcsolatba kerülök, majd kiderül, hogy mondhatom-e őket a barátaimnak. Sajnos van pár rossz tapasztalatom ezen a téren... Erről majd később! Mondjuk most: épp azon tanakodom, hogy meghívjam-e a ballagásomra az eddig legjobb barátomnak titulált személyt, aki átvert és kihasznált engem. Remek kérdés, Te mit csinálnál az ilyen barátaiddal  ismerőseiddel ilyen helyzetben?

Nagyon remélem, hogy nem untattalak az írásommal, kedves Olvasóm. Nézd el nekem, hogy ez az első posztom. Amennyiben érdekel a holnapi napom, keress fel holnap is!

Vigyázz magadra, kedves Olvasóm!